Kávé története

A kávé szó eredete

A szó eredetére vonatkozóan két elmélet is van. Az egyik szerint egy etiópiai vidék, Kaffa nevéből eredeztethető, ahonnan Jemenbe szállították a kávét. A másik szerint az arab kahwa szót (eredetileg bort jelentett, csak később, a XV. század végétől kezdték el az arabok a kávébabból főzött, élénkítő hatású, fekete italra alkalmazni) vették át a törökök és lett belőle kahveh.

A kávé története

Több legenda is született a kávészemek élénkítő hatásának felfedezésével kapcsolatban.

Az egyik történet szerint egy etióp kecskepásztor fedezte fel a piros bogyók serkentő hatását i.e. 300-ban. Káldi ugyanis megfigyelte, hogy amikor kecskéi ezekből a bogyókból legelnek, sokkal virgoncabbá, élénkebbé válnak. Miután ezt elmondta a környéken élő szerzeteseknek, ők gyűjtöttek a bogyókból és rájöttek, hogy ízletes fekete ital készíthető a megpörkölt szemekből, amely frissíti az elmét és a testet.

Egy másik történet arról szól, hogy a IX. században egy Rhazes nevű arab orvos orvosságként alkalmazta a "quawa" nevű növényt, amelyet élénkítő hatású növényként ír le Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában. Később, i.sz. 1000 környékén az egyik legnagyobb muszlin gondolkodóként ismert Avicenna is gyógyszerként alkalmazta a kávét.

Amit a fennmaradt adatok, emlékek is alátámasztanak, az az, hogy a kávét először Jemenben kezdték el fogyasztani (valószínűsíthetően szufi szerzetesek) élénkítő hatása miatt a XV. században. Jemenből kereskedők révén terjedt el és vált ismertté később az egész világon.

A magyar szájhagyomány a "fekete leves" kifejezést őrzi a kávéval kapcsolatban. Az 1680-as években a váradi török pasa ebédmeghívás ürügyével csalta magához Thököly Imre kuruc fejedelmet, aki gyanakodott, hogy készül valami ellene. Amikor az ebédet követően sietve távozni akart, egy janicsár aga ezen szavakkal tartotta őt vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!” Miután a vendég megitta a kávéját, láncra verték és az isztambuli Héttorony börtönébe zárták.

A janicsár szavaiból lett szólás-mondást a mai napig alkalmazzuk, amikor valami olyan dolog, kötelezettség várható, ami sejthetően nem lesz kellemes: „Hátra van még a feketeleves!”